Fermentációs adalék, amely biztosítja a mustokban az élesztõgombáknak a szaporodáshoz
és az erjesztéshez feltétlenül szükséges növekedési faktorok helyes arányát.
A mustokban – termesztési okok miatt is – elõfordulhat, hogy nincs elegendõ tiamin
(B1-vitamin) és az élesztõk számára hasznosítható nitrogén (ammóniumsók).
Ezért különbözõ mértékû kellemetlen mellékhatások jelentkezhetnek:
késõbb kezdõdik vagy lassú, elhúzódó a fermentáció, valamint nem erjed ki
a jelenlévõ összes cukor. A szabálytalan lezajlású fermentációt általában
kellemetlen szag kíséri, amely a túlzott H2S (kénhidrogén) termelésnek tudható be.
Olyan erjedésszabályozó anyag, amely egyrészt tápanyagokat biztosít
az erjedésben szerepet játszó gombák anyagcsere folyamataihoz,
másrészről segít eltávolítani mind a szerves,
mind a szervetlen méreganyagokat, melyek az élesztőgombák hatását blokkolják.
Az „új világ borpiacain” elért sikerek nyomán egyre jobban terjed a reduktív
borkészítési technikák révén elért fehér borok gyártása.
Ezen technológia célja az üde és illatgazdag borok elérése,
a fajtabeli aromák dominanciáival. Mellőzve a korrekt borkészítési protokoll
alkalmazásához szükséges műveletek részleteit, érdemes megemlíteni,
hogy olyan technikák kerülnek alkalmazásra, melyek célja az oxigénnel
való érintkezés csökkentése és/vagy annak mustokban és borokban kifejtett hatásának
csökkentése, inertizáló gázok, antioxidáns termékek, hőmérsékletének ellenőrzése
alkalmazásával; ebben az értelemben, akár az élesztők és azok származékai is
segéd-szerepet játszhatnak, mint „biológiai antioxidánsok”.
Ugyanis az erjesztés első fázisaiban az élesztők gyorsan elfogyasztják a közegben
lévő oxigént, és ugyancsak ismert, hogy az erjesztés végén az üledékek
(melyeket nagyobb részben önbomlásban elpusztult élesztők alkotnak)
antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezen észrevételek alapján a
Pall Filtration & Separations kifejlesztette az Ecobiol Blanc-ot,
egy specifikus élesztő törzséből eredő, antioxidáns tulajdonságokkal rendelkező
tápszert.
Számos tudományos tanulmány számol be az élesztők citoplazmatikus membránnal
és annak folyékonyságával szembeni ellenállóképességéről.
Mint tudjuk, az erjedés során a gombaflóra megosztja a saját szterolés
zsírsavállományát az anya és lány sejt között, és bizonyos osztódás mennyiség után a
sejtek tápanyagkészlete kimerül, ezért kevésbé lesznek ellenállóak pl.
a hőmérséklettel, az alkoholos közeggel szemben.
A szín stabilizációhoz elengedhetetlen, hogy a szabad antociánok összekapcsolódjanak.
Az antociánok (színező anyagok) többféle molekulával képesek reakcióba lépni:
csersavakkal, színezőanyagokkal, fehérjékkel és mint ahogy már bemutattuk,
poliszaharidokkal, ezek közül az élesztőből nyert mannoproteinekkel is.
Míg egyes kölcsönhatások negatív következményekkel járnak,
kicsapódásokat okozhatnak - pl. a fehérjékkel való kapcsolódás -,
a poliszaharidokkal reakcióba lépve viszont kifejezetten előnyös tulajdonságokat
mutatnak a színstabilizációban a makromolekuláris kötések megerősítése által.
Mint ismeretes, a Saccharomyces cerevisiae élesztőgomba sejtfala a sejt súlyának mintegy 15-25%-át teszi ki . A sejtfal elemzése során kiderült, hogy annak összetétele a következő: 85-90% poliszaharid, 10%-a fehérje ás 2-5%-a lipid.
Összetett derítõanyag, amelyet kifejezetten az erjedés alatt kell használni.
Összetevõi káliumkazeinát, montmorillonitok (bentonit) és alfa-cellulóz pelyhek
együttese. A három fõ alkotóelem helyes arányának köszönhetõen a
CASEO CELL kiváló derítõanyag, és egyidejûleg szabályozza az erjedést is.
Szín stabilizáló, több alkotórészű, ideális az erjesztésben történő alkalmazásra.
A PVPP, aktivált bentonitok és α-cellulózos szálak optimális arányban lévő keveréke
lehetővé teszi, hogy a P-Cell egy kitűnő világos színstabilizáló és egyidejűleg egy
hatékony erjesztési szabályozó legyen, kiemelve az egyes összetevők szerepét.
ENOLACT DIR 01 a Leuconostoc oenos tejsav baktérium izolált színtenyészete a szabályozott malolaktikus erjedés levezetésére, a kedvezõtlen tejsavas erjedés elkerülésére. Nagyon könnyen használható, közvetlenül adagolható baktériumkultúra. ENOLACT DIR 01 kultúrát a bor pH-értékének, alkohol és SO2-tartalmának figyelembevételével tenyésztették ki, ezért a starterkultúra közvetlenül a borba oltható. Optimális a tenyészet számára, ha a bor pH>3,2; alkoholtartalom < 13,8 %v/v; összes SO2< 50 mg/l. Olyan esetekben, amikor a malolaktikus erjedést a borban alacsonyabb pH-, illetve magasabb SO2-tartalom mellett kellene lefolytatni Enolact STD 01-et ajánlatos használni, esetleg az akklimatizált formájú ENOLAC DIR 01-et.